Ősanya




2003 nyarának Szentiván-éjén volt egy Nagyálmom. Éjfélkor, fájdalom nélkül, hat fiú gyereknek adtam életet. Majd a hetedik, a bennem élő leánygyermek is megszületett. Igazi Ősanya lettem. Egy gondolat termékenyített meg, hogy ez megtörténhetett velem életközepemen. Eggyé válhattam a világmindenséggel abban a pillanatban.
A fiúknak mind más bőrszíne és szemszíne volt. Egyik sem sírt. Nagyon mosolygósak voltak még magzatmázasan is. A hetedik, a leány, lenszőke hajával angyalnak tetszett.
És akkor eszembe jutott, hogy kik lehetnek ők, akiket világra hoztam.
József Attila gondolatainak gyermekei ők! Akikről leírja, hogy ki hol fog majd a következő életekben megszületni és milyen feladata, társválasztása lesz. Mi lesz szellemének sorsa és milyen halála lesz. Mindegyiküknek minden stációt végig kell járnia, hogy végül a hetedik, a bennük is élő gyermek megszülethessen. Aki így ismerve már a lehetőségeket, az Igaz utat, az Istent választhassa sorsául.  De megteheti, hogy újrakezdi a Létforgatagban, valaki a segítőjeként.


E világon ha ütsz tanyát,
hétszer szûljön meg az anyád!
Egyszer szûljön égõ házban,
egyszer jeges áradásban,
egyszer bolondok házában,
egyszer hajló, szép búzában,
egyszer kongó kolostorban,
egyszer disznók közt az ólban.
Fölsír a hat, de mire mégy?
A hetedik te magad légy!

Ellenség ha elõdbe áll,
hét legyen, kit elõtalál.
Egy, ki kezdi szabad napját,
egy, ki végzi szolgálatját,
egy, ki népet ingyen oktat,
egy, kit úszni vízbe dobtak,
egy, ki magva erdõségnek,
egy, kit õse bõgve védett,
csellel, gánccsal mind nem elég, -
a hetedik te magad légy!

Szeretõ után ha járnál,
hét legyen, ki lány után jár.
Egy, ki szivet ad szaváért,
egy, ki megfizet magáért,
egy, ki a merengõt adja,
egy, ki a szoknyát kutatja,
egy, ki tudja, hol a kapocs,
egy, ki kendõcskére tapos, -
dongják körül, mint húst a légy!
A hetedik te magad légy.

Ha költenél s van rá költség,
azt a verset heten költsék.
Egy, ki márványból rak falut,
egy, ki mikor szûlték, aludt,
egy, ki eget mér és bólint,
egy, kit a szó nevén szólít,
egy, ki lelkét üti nyélbe,
egy, ki patkányt boncol élve.
Kettõ vitéz és tudós négy, -
a hetedik te magad légy.

S ha mindez volt, ahogy írva,
hét emberként szállj a sírba.
Egy, kit tejes kebel ringat,
egy, ki kemény mell után kap,
egy, ki elvet üres edényt,
egy, ki gyõzni segít szegényt,
egy, ki dolgozik bomolva,
egy, aki csak néz a Holdra:
Világ sírköve alatt mégy!
A hetedik te magad légy.



Ha a földi életet választod 7-szer kell megszületned emberalakban. A SORS ezeket a lehetőségeket nyújtja számodra, amik közül választhatsz egy-egyet életedben.


E világon ha ütsz tanyát,
hétszer szüljön meg az anyád!
                   

A születésed körülményei lehetnek:

Egyszer szüljön égő házban, 
egyszer jeges áradásban,
egyszer bolondok házában,
egyszer hajló, szép búzában,
egyszer kongó kolostorban,
egyszer disznók közt az ólban.
Fölsír a hat, de mire mégy?
A hetedik te magad légy!


Ha jön valaki "odaátról", vagy bárhonnan mit lát, mit csinálsz éppen, mi a feladatod itteni pályafutásod során?

Ellenség ha elődbe áll,
hét legyen, kit elötalál.
Egy, ki kezdi szabad napját,
egy, ki végzi szolgálatját,
egy, ki népet ingyen oktat,
egy, kit úszni vízbe dobtak,
egy, ki magva erdőségnek,
egy, kit őse bőgve védett,
csellel, gánccsal mind nem elég, -
a hetedik te magad légy!

Mi a helyzet a nőkkel? Hogyan bánik a nőkkel? Miután férfiről van szó.

Szerető után ha járnál,
hét legyen, ki lány után jár.
Egy, ki szívet ad szaváért,
egy, ki megfizet magáért,
egy, ki a merengőt adja,
egy, ki a szoknyát kutatja,
egy, ki tudja, hol a kapocs,
egy, ki kendőcskére tapos, -
dongják körül, mint húst a légy!
A hetedik te magad légy.

Mihez kezdesz a szellemi és agyagi javakkal?

Ha költenél s van rá költség,
azt a verset heten költsék.
Egy, ki márványból rak falut,
egy, ki mikor szülték, aludt,
egy, ki eget mér és bólint,
egy, kit a szó nevén szólít,
egy, ki lelkét üti nyélbe,
egy, ki patkányt boncol élve.
Kettő vitéz és tudós négy, -
a hetedik te magad légy.

A halálnemek közül választhatsz:

S ha mindez volt, ahogy írva,
hét emberként szállj a sírba.
Egy, kit tejes kebel ringat,
egy, ki kemény mell után kap,
egy, ki elvet üres edényt,
egy, ki győzni segít szegényt,
egy, ki dolgozik bomolva,
egy, aki csak néz a Holdra:
Világ sírköve alatt mégy!
A hetedik te magad légy.

Úgy gondolom, hogy mindenkinek egyszer minden feladatot fel kell vállalnia, még a rossznak látszót is. Így a hetedikként az Isten lehet a választásod, vagy újra visszakerülsz a létforgatagba és újra és újra élheted ezeket az életeket.

Mi választjuk a Földi életet, és sorban állunk érte, hogy megszülethessünk és végigcsinálhassunk egy sorsot. Csak aztán szépen az itteni lét során elfeledkezünk róla mire is vállalkoztunk egykor.
És ezért a visszaesés a szellemi útról. Elcsábítanak bizonyos dolgok és emberek. És akkor nincs más, mint újraszületni és megpróbálni elvégezni ugyanazt a feladatot, csak már egy kicsit még nehezebbek a feltételek, az előző életbeli mulasztások is ráterhelődnek.





A mostani sorsom a József Attila versből
Születtem a
bolondok házában
Feladatom
egy, ki végzi szolgálatját,
A szerelemben
Egy, ki szívet ad szaváért,
A szellemi és anyagi javakkal kapcsolatban
egy, kit a szó nevén szólít, - (az Isten által sugallt tevékenység)
A halálom
egy, aki csak néz a Holdra – (ilyen békésen).

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A CSAPDÁBA EJTETT FÉNY

A lábmosás - Nagycsütörtöki felismerés

Szellő - Fény - Fátyol - zen meditáció nyitott szemmel