...FÉNYSZABADÍTÓ...

Ma éjszaka álmomban érdekesen esett az eső. Az esőcseppek oszlopformában lebegtek egy ideig, majd egy varázsütésre egyszerre alázuhantak földre vagy a tóba, amelynek partján láttam ezt a jelenséget.  Aztán eszembe jutott, hogy már korábban többször is feldolgoztam ezt a témát H. Hesse: Üveggyöngyjátékának Az esőcsináló életrajzát használva hozzá sorvezetőnek. Legutóbb 2014-ben haiku-kalligráfiákká alakítottam a bennem összesűrűsödött esszenciáját. Diavetités változatban itt  is megtekinthető: https://goo.gl/photos/YnEcwDUBihPnvYa6A Mottó: „Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy  tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában : VÉGTELENNEK” (William Blake) "Bevezető: Az éjszaka is dörgött villámlott és szakad az eső most is, ahogy írom a mai elmélkedésemet. A játékfilmekben az egyik szimbolikus elem az, amikor el kezd esni az eső, vagy vihar dúl és veri az eső az ablakot. Ilyenkor következik be a váratlan fordulat és tisztázódnak a dolgok. ...

Minden születés elszakadás a Mindenségtől, elhatárolódás, elkülönülés Istentől, gyötrelmes megújhodás. Nem szűkítheted le világodat, nem egyszerűsítheted lelket, egyre többet és többet fogadsz be a világból kínok közt táguló lelkedbe, míg végül magadba nem fogadod az egész világot, hogy egyszer talán célba érj és pihenhess. Ezt az utat járta Buddha és minden ember, ki tudatosan, ki ösztönösen, és addig jutott, amíg merészkedett. Minden születés elszakadás a Mindenségtől, elhatárolódás, elkülönülés Istentől, gyötrelmes megújhodás. És akkor térsz vissza a Mindenségbe, akkor szűnik meg a gyötrelmes egyénné válás, akkor válik az ember Istenné, amikor annyira kitágítja a lelkét, hogy át tudja ölelni a Mindenséget. (Hermann Hesse: A pusztai farkas) "A világ formája a mozgás - lényege a nyugalom." Karinthy Frigyes