Ma éjszaka álmomban érdekesen esett az eső. Az esőcseppek oszlopformában lebegtek egy ideig, majd egy varázsütésre egyszerre alázuhantak földre vagy a tóba, amelynek partján láttam ezt a jelenséget. Aztán eszembe jutott, hogy már korábban többször is feldolgoztam ezt a témát H. Hesse: Üveggyöngyjátékának Az esőcsináló életrajzát használva hozzá sorvezetőnek. Legutóbb 2014-ben haiku-kalligráfiákká alakítottam a bennem összesűrűsödött esszenciáját. Diavetités változatban itt is megtekinthető: https://goo.gl/photos/YnEcwDUBihPnvYa6A Mottó: „Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában : VÉGTELENNEK” (William Blake) "Bevezető: Az éjszaka is dörgött villámlott és szakad az eső most is, ahogy írom a mai elmélkedésemet. A játékfilmekben az egyik szimbolikus elem az, amikor el kezd esni az eső, vagy vihar dúl és veri az eső az ablakot. Ilyenkor következik be a váratlan fordulat és tisztázódnak a dolgok. ...