...FÉNYSZABADÍTÓ...

Nikolaus Brantschen svájci jezsuita szerzetes és zen mester által vezetett 2x20 perces nyitott szemű zen meditáción vettem részt az elmúlt héten a Párbeszéd Házában . A meditáció lényege, hogy gondolatainkat kordábantartantandó, egy dologra koncentráljunk. Nekem az ablaktábla előtt meg-meg lebbenő fátyol-függöny szélének hullámzása adta a fókuszt..., a folyton változó, de biztos fókuszt. Szellő-Fény-Fátyol, mely mögül meg-megpillantható mindennek az eredete, az Egy...?!  ...függöny-fátyola lebben-lobog-repdes, ...de honnan a Szellő... ...honnan a Szellő, s a Fény, mely hullámot rajzol délidőn... ...rajzol délidőn redőire, s tágítja  ablak határát... ... ablak határát, belép a fakeretbe,  s onnan szemembe... ...s onnan szemembe, de előtte mindig ott függöny-fátyola...

Yvette nevem jelentése Tiszafaíj, ezt úgy 20 éve tudtam meg. Az íj, aminek kellően feszesnek kell lennie, hogyha a húrjára, jobban mondva "idegére" ráhelyezzük a nyilat, az a célba érjen a kilövés után. Amikor az előző télen a Fával, az életünk fájának témával dolgoztunk, ezt egy lánchaikuban sikerült is megfogalmaznom. A nyíl hegye és tolla pedig egy-egy szív lett, majd a tolla helyén a bölcsesség bagoly képében kicserélődött. Remete Szent Antal történetében is hallunk hasonlatot az íjmegfeszítettség  lényegére:  Az Atyák mondásai tudósítanak Szent Antal jellemző mondásairól és viselkedéséről, amelyek az evangéliumból fakadó jámborságát és vallásos józanságát tanúsítják. Valaki egyszer tanúja volt annak, hogy Antal a látogatóba érkező szerzeteseket milyen -- szerinte éppen nem aszketikus -- módon fogadta és vendégelte meg. Az az ember vadász volt. Antal fölszólította, tegyen nyilat az íjára és feszítse jól meg. Az ember úgy tett, de megjegyezte: ,,Ha túlsá