Kőre festett Tiszafa/Életfa!
Az íj, aminek kellően feszesnek kell lennie, hogyha a húrjára, jobban mondva "idegére" ráhelyezzük a nyilat, az a célba érjen a kilövés után. Amikor az előző télen a Fával, az életünk fájának témával dolgoztunk, ezt egy lánchaikuban sikerült is megfogalmaznom. A nyíl hegye és tolla pedig egy-egy szív lett, majd a tolla helyén a bölcsesség bagoly képében kicserélődött.
Remete Szent Antal történetében is hallunk hasonlatot az íjmegfeszítettség lényegére:
Az Atyák mondásai tudósítanak Szent Antal jellemző mondásairól és viselkedéséről, amelyek az evangéliumból fakadó jámborságát és vallásos józanságát tanúsítják.
Valaki egyszer tanúja volt annak, hogy Antal a látogatóba érkező szerzeteseket milyen -- szerinte éppen nem aszketikus -- módon fogadta és vendégelte meg. Az az ember vadász volt. Antal fölszólította, tegyen nyilat az íjára és feszítse jól meg. Az ember úgy tett, de megjegyezte: ,,Ha túlságosan megfeszítem, eltörik.'' Erre az ősz Antal ezt mondta: ,,Így fognak járni a szerzetesek Isten művének végzése közben (a szerzetesek aszketikus gyakorlatait értették ezen abban az időben), ha mértéken túli erőfeszítést kívánunk tőlük.'' Máskor meg ezt mondta: ,,Sokan elemésztik testüket önsanyargatásaikkal, de mivel hiányzik belőlük az ítélőképesség adománya, messze járnak Istentől.'' (Forrás: Szentek Élete)
Majd a Föld csontvázából való kődarabra is ráfestettem, feketén-fehéren-vörösen, szíve helyén megsebzetten a Tiszafát. Elforgatva 90 fokkal maga a szív érhálózata rajzolódott ki, de még mindig megsebzetten fekete lyukkal a Fa törzsén, elvágva gyökereitől.
Azt gondoltam, hogy a nyílhegye lesz az a kő. S az eddigi lefele nyilazást megfordítom és magát az eget veszem célba vele. Onnan kaphatok csak gyógyulást erre a sebre. Ez lett a címerem is, mi után elforgatva szívformát adott ki a maga a megfestett kődarab is.
Később rájöttem arra is, hogy gyökereink is az égből erednek, A gyökerek villámformát adtak ki. Isten nyila, ahogy a mondják népiesen.
Valaki egyszer tanúja volt annak, hogy Antal a látogatóba érkező szerzeteseket milyen -- szerinte éppen nem aszketikus -- módon fogadta és vendégelte meg. Az az ember vadász volt. Antal fölszólította, tegyen nyilat az íjára és feszítse jól meg. Az ember úgy tett, de megjegyezte: ,,Ha túlságosan megfeszítem, eltörik.'' Erre az ősz Antal ezt mondta: ,,Így fognak járni a szerzetesek Isten művének végzése közben (a szerzetesek aszketikus gyakorlatait értették ezen abban az időben), ha mértéken túli erőfeszítést kívánunk tőlük.'' Máskor meg ezt mondta: ,,Sokan elemésztik testüket önsanyargatásaikkal, de mivel hiányzik belőlük az ítélőképesség adománya, messze járnak Istentől.'' (Forrás: Szentek Élete)
Majd a Föld csontvázából való kődarabra is ráfestettem, feketén-fehéren-vörösen, szíve helyén megsebzetten a Tiszafát. Elforgatva 90 fokkal maga a szív érhálózata rajzolódott ki, de még mindig megsebzetten fekete lyukkal a Fa törzsén, elvágva gyökereitől.
Azt gondoltam, hogy a nyílhegye lesz az a kő. S az eddigi lefele nyilazást megfordítom és magát az eget veszem célba vele. Onnan kaphatok csak gyógyulást erre a sebre. Ez lett a címerem is, mi után elforgatva szívformát adott ki a maga a megfestett kődarab is.
Később rájöttem arra is, hogy gyökereink is az égből erednek, A gyökerek villámformát adtak ki. Isten nyila, ahogy a mondják népiesen.
Az én nyilam és Isten nyila pedig összeér.
Idehaza pedig ablakpárkányomra került címerként, a megkövesedett szív mellé, mellyel az ablakbecsapódását gátoljuk meg.
Van egy szobor a környékünkön. Az a címe, hogy az Égbenyilazó:
Így ezzel az "égbenyilazással" a gyökereimmel való kapcsolatom is helyreállhat.
Idehaza pedig ablakpárkányomra került címerként, a megkövesedett szív mellé, mellyel az ablakbecsapódását gátoljuk meg.
Van egy szobor a környékünkön. Az a címe, hogy az Égbenyilazó:
Mi ez, ha nem szinkonicitás?!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése