Keresztutam újragondolva
„A halál az Egésznek felőlünk látszó oldala. A másik oldalt így hívják: Feltámadás.” (Romano Guardini)
2004 Nagypéntekén Ákos fiam a barátjával a Bazilikában Bach Máté passióját hallotta. Amikor hazaért, olyan volt a tekintete, mint aki látta magát a Jóistent. Mondta, hogy ezek után velünk szeretné megnézni az akkor bemutatott, Mel Gibson rendezte Passió című filmet. Hallva a film naturális jeleneteiről, megnézni én is csak úgy mertem, ha előtte Nagypénteken magam is végig járom gondolatban ezt a szenvedéstörténetet.
Ez a nap jelentős fordulatot hozott a gondolkodásomban.
Addig sok vallási és filozófiai irányzattal ismerkedtem meg. A buddhizmus egyszerűsége, letisztultsága is lenyűgözött.
Azon a nagypénteki éjszakán rádöbbentem, hogy a valahol félúton hagyott keresztemet fel kell vennem, és vinnem kell most már mindvégig.
Így hát elővettem a Bibliát, és sorra vettem a stációkat. Hagytam, hogy hassanak rám a felolvasott egyszerű mondatok.
Akkori nagypénteki meditációmban végigjártam Jézussal a stációkat, és mindegyikhez hozzáírtam a magam keresztútjának egy-egy mondatát.
A végén arra a következtetésre is jutottam, hogy Yvette nevem anagrammája maga a Golgota.
A név kötelez! S a „Ki vagyok én?” kérdésre így frappáns válaszom van:
MAGA A KERESZTÚT VAGYOK.
2012-ben pedig, a haiku-kalligráfia műfajára találásom után, letisztult szimbolikával mindezt képekben is megalkottam. (A Talita.hu-n 2013-ban meg is jelent az akkori sorozat.)
2018 januárjában archiválásba fogtam, régi fényképeket, írásokat és a haiku-kalligráfiáimat rendezgetve arra gondoltam, hogy új formában, afféle „életfilmtöredékekként” újra rajzolom a jelentősebbeket.
A KERESZTUTAMMAL kezdtem.
Diavetítés (a “Bemutató indításá”-ra kattintva saját ritmusban, képernyőnagyságban is végignézhető az összes stáció)
2004 Nagypéntekén Ákos fiam a barátjával a Bazilikában Bach Máté passióját hallotta. Amikor hazaért, olyan volt a tekintete, mint aki látta magát a Jóistent. Mondta, hogy ezek után velünk szeretné megnézni az akkor bemutatott, Mel Gibson rendezte Passió című filmet. Hallva a film naturális jeleneteiről, megnézni én is csak úgy mertem, ha előtte Nagypénteken magam is végig járom gondolatban ezt a szenvedéstörténetet.
Ez a nap jelentős fordulatot hozott a gondolkodásomban.
Addig sok vallási és filozófiai irányzattal ismerkedtem meg. A buddhizmus egyszerűsége, letisztultsága is lenyűgözött.
Azon a nagypénteki éjszakán rádöbbentem, hogy a valahol félúton hagyott keresztemet fel kell vennem, és vinnem kell most már mindvégig.
Így hát elővettem a Bibliát, és sorra vettem a stációkat. Hagytam, hogy hassanak rám a felolvasott egyszerű mondatok.
Akkori nagypénteki meditációmban végigjártam Jézussal a stációkat, és mindegyikhez hozzáírtam a magam keresztútjának egy-egy mondatát.
A végén arra a következtetésre is jutottam, hogy Yvette nevem anagrammája maga a Golgota.
A név kötelez! S a „Ki vagyok én?” kérdésre így frappáns válaszom van:
MAGA A KERESZTÚT VAGYOK.
2012-ben pedig, a haiku-kalligráfia műfajára találásom után, letisztult szimbolikával mindezt képekben is megalkottam. (A Talita.hu-n 2013-ban meg is jelent az akkori sorozat.)
2018 januárjában archiválásba fogtam, régi fényképeket, írásokat és a haiku-kalligráfiáimat rendezgetve arra gondoltam, hogy új formában, afféle „életfilmtöredékekként” újra rajzolom a jelentősebbeket.
A KERESZTUTAMMAL kezdtem.
Diavetítés (a “Bemutató indításá”-ra kattintva saját ritmusban, képernyőnagyságban is végignézhető az összes stáció)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése