ÁLOM 2006. MÁRCIUS 20.
Volt egy álmom. Egy hegy tetején aludtam és éktelen szirénázásra riadtam az álmomból az álmomban. Egy toronyház, aminek a tetejére ráláttam és ami úgy nézett ki, mintha Szurcsik Pihenő vulkánjainak és a Red Hookjának a kombinációja lett volna. Közepén levő négyszögletes térből égig érő lángok törtek elő. Aztán pedig egy tájban bukdácsoltam, Iványi-Grünwald Béla Felsőbányai táj a Gutinnal-ban, ahol azt a kikapaszkodó alakot láttam. De, a táj sáros és még itt-ott havas volt. Nagyon nehezen tudtam a cuppogó sárban előre haladni, ahol párhuzamosan futottak utak a hegy aljáig. (Most, hogy megnéztem a képet az Út és mellékutak Klee kép is benne van.) A cipőmön egyre nagyobb „sárcsízma” húzott vissza. De mentem, mert azon a kikapaszkodó alakon szerettem volna segíteni. Most, hogy felébredve megrajzoltam láthatom, hogy minden én vagyok ebben a filmben. Megint riadó van. Mert mint, majd minden álombeli éjszakámban, valami régen elrontott dolgot javítgatok. Itt van ez a Tor