...FÉNYSZABADÍTÓ...

A kalligráfiáról: „Van egy kanji, elsők között tanuljuk, ha japánul tanulunk. Ez az írásjegy a jin, nin, hito (dzsin, nin, hito) olvasatokkal rendelkező ember (人)  .  Nézzük meg történetét. Amikor először tanultam leírni ezt a kanjit, a mesterem egy nagyon szép történetet mesélt arról, hogy mit ábrázol maga az írásjegy. Én mindig úgy képzeltem a nyugati fejemmel, hogy az ember írásjegye egy embert ábrázol, ahogy két lábon áll. A mesterem viszont úgy tanította, hogy a két szár két embert ábrázol, ahogy támogatják egymást mindenben, lévén az emberben ez egy értékes tulajdonság: képesek egymás segítésére. Éppen ezért van az, ha leírjuk ezt az írásjegyet, akkor a két szárának egyforma erősnek kell lennie. Érdekes nem? Ezzel a gondolattal egy teljesen más érzés- és gondolatvilágba tekinthetünk be, mint amilyen elképzelés mondjuk az enyém volt.  Az ember kanjija így egyben a közösséget, az együtt való munkálkodást is magában hordozhatja. ”  (Gáncs Nikolasz – japán kallig

"Aki megmosdott, annak csak a lábát kell megmosni, és egészen tiszta lesz..." Számomra ez a részlet azért fontos, mert felismertem benne azt az apró, de lényeges gondolatot, hogy a lábmosásban az eredendő bűneinktől szabadít meg Jézus... Az eredendő bűneink pedig nem belőlünk fakadnak, hanem az elődeink bűnei. Ebben a lábmosásban lekerülhet rólunk az a teher, amit magunkra vettünk életünk során az ősöktől, vagy ránk lőcsöltek felmenőink. A " családi átokmintától " szabadít meg a Mester... Evangéliumi részlet: Amikor Simon Péterhez ért, az így szólt: "Uram, te akarod megmosni az én lábamat?" Jézus így felelt: "Most még nem érted, mit teszek, de később majd megérted".  De Péter tiltakozott:  "Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha."  Jézus azt felelte:  "Ha nem moslak meg, nem lesz semmi közöd hozzám". Erre Péter így szólt: "Uram, akkor ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet i

„A halál az Egésznek felőlünk látszó oldala. A másik oldalt így hívják: Feltámadás.” (Romano Guardini) 2004 Nagypéntekén Ákos fiam a barátjával a Bazilikában Bach Máté passióját hallotta. Amikor hazaért, olyan volt a tekintete, mint aki látta magát a Jóistent. Mondta, hogy ezek után velünk szeretné megnézni az akkor bemutatott, Mel Gibson rendezte Passió című filmet. Hallva a film naturális jeleneteiről, megnézni én is csak úgy mertem, ha előtte Nagypénteken magam is végig járom gondolatban ezt a szenvedéstörténetet. Ez a nap jelentős fordulatot hozott a gondolkodásomban. Addig sok vallási és filozófiai irányzattal ismerkedtem meg. A buddhizmus egyszerűsége, letisztultsága is lenyűgözött. Azon a nagypénteki éjszakán rádöbbentem, hogy a valahol félúton hagyott keresztemet fel kell vennem, és vinnem kell most már mindvégig. Így hát elővettem a Bibliát, és sorra vettem a stációkat. Hagytam, hogy hassanak rám a felolvasott egyszerű mondatok. Akkori nagypénteki meditációmban

...tóvíz-horizont... akváriumban úszó hold-csónakomban… ...hold-csónakomban óriás-igazgyöngy ring lágy hullámokon… ...lágy hullámokon... éjkék sörényű arany vízicsikó jő… … vízicsikó jő  felém, s ím megmutatja mit rejt a felszín… … mit rejt a felszín, vajon mit a mély, alant olvadó sóba… ...olvadó sóba faragott óra, rajta ráfeszült idő… ...ráfeszült idő, Krisztus-kereszt a perc-  s óramutató… ...s óramutató, s így együtt a ladikban ringó gyöngy-árnyék… ringó gyöngy-árnyék, víz alatt táltos-sörény lassan befonja… ...lassan befonja, s a lófej-ködből jövő napszél vitorlát… ...napszél vitorlát dagasztó, elrepít új távlatok felé… … távlatok felé, s akváriumban marad tóvíz-horizont...