...FÉNYSZABADÍTÓ...

"Szinkronisztikus jelenségek kutatója" - ez volt még úgy nyolc éve a névjegykártyámra írva, mielőtt újságírással kezdtem foglalkozni. Nem mintha nem kutatnám tovább a szinkronisztikus jelenségeket, ám mára már a magam módján rajzolva-írva dokumentálom is őket.  Így történt ez a fényáramoltatás meditációban is. Az előző hetekben találtam ezt a fent látható gyönyörű "vegykonyha-kilincset-zárat" a neten, amiről kiderült, hogy Hófehérke és a hét törpe történetből láthatjuk rajta jelenetet.   S miközben a fényáramoltatással foglalkoztam rájöttem, hogy Hófehérke a "vegytiszta fehér fény" szimbóluma, amely az  esőcseppeken prizmaszerűen megtörve a szivárvány hét színét hozza létre. A hét szín tehát a hét - aranybányász - törpe, hét karakter, a nevük is elárulja kik is ők: Tudor, Vidor, Hapci, Szendi, Szundi, Morgó, Kuka. A protagonisttal és antagonisttal, Hófehérkével és a Gonosz Mostohával, egy gyenge király-apával, egy parancsmegtagadó vadásszal,

Ma éjszaka álmomban érdekesen esett az eső. Az esőcseppek oszlopformában lebegtek egy ideig, majd egy varázsütésre egyszerre alázuhantak földre vagy a tóba, amelynek partján láttam ezt a jelenséget.  Aztán eszembe jutott, hogy már korábban többször is feldolgoztam ezt a témát H. Hesse: Üveggyöngyjátékának Az esőcsináló életrajzát használva hozzá sorvezetőnek. Legutóbb 2014-ben haiku-kalligráfiákká alakítottam a bennem összesűrűsödött esszenciáját. Diavetités változatban itt  is megtekinthető: https://goo.gl/photos/YnEcwDUBihPnvYa6A Mottó: „Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy  tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában : VÉGTELENNEK” (William Blake) "Bevezető: Az éjszaka is dörgött villámlott és szakad az eső most is, ahogy írom a mai elmélkedésemet. A játékfilmekben az egyik szimbolikus elem az, amikor el kezd esni az eső, vagy vihar dúl és veri az eső az ablakot. Ilyenkor következik be a váratlan fordulat és tisztázódnak a dolgok. Eljön tehát a megti

Volt egy álmom. Egy hegy tetején aludtam és éktelen szirénázásra riadtam az álmomból az álmomban. Egy toronyház, aminek a tetejére ráláttam és ami úgy nézett ki, mintha  Szurcsik Pihenő vulkánjainak és a Red Hookjának a kombinációja lett volna. Közepén levő négyszögletes térből égig érő lángok törtek elő. Aztán pedig egy tájban bukdácsoltam, Iványi-Grünwald Béla Felsőbányai táj a Gutinnal-ban, ahol azt a kikapaszkodó alakot láttam. De, a táj sáros és még itt-ott havas volt. Nagyon nehezen tudtam a cuppogó sárban előre haladni, ahol párhuzamosan futottak utak a hegy aljáig. (Most, hogy megnéztem a képet az Út és mellékutak Klee kép is benne van.) A cipőmön egyre nagyobb „sárcsízma” húzott vissza. De mentem, mert azon a kikapaszkodó alakon szerettem volna segíteni. Most, hogy felébredve megrajzoltam láthatom, hogy minden én vagyok ebben a filmben. Megint riadó van. Mert mint, majd minden álombeli éjszakámban, valami régen elrontott dolgot javítgatok. Itt van ez a Tor

Goschler Tamás Ölelkezők ők A képen én a zuhanás súlytalanságában alászálló köldökzsinórt látok, lassított felvételen. Éppen egy ölelkező pár alakot formáz az éjszakában. A köldökzsinór, melyben benne van az őssejt, az élet csírája. Talán ezt kéne megőriznünk és nem a halálunk utáni hamvakat a temetőben - gondolom. Évek óta majdnem minden rajzomon egy köldökzsinóros magzatot rajzolok, mindenféle változatban. Kicsiben, nagyban, összefüggéseiben. Sok magzatom életének értelmét már megfejtettem és azt hittem, hogy már nem jön több. De egyre csak nő a számuk. Egy régebbi álmomban 6 mosolygós fiú gyereknek adtam életet, valamilyen ősanyaként és rájöttem, hogy a hetedik  a saját belső leánygyermekem volt. Majd, hogy a korban előbbre léptem, rájöttem hogy már csak szellemi gyermekeim lehetnek a továbbiakban a rajzaimban és írásaimban megszületve. Most ebben a pillanatban egy violinkulcsot látok kibontakozni a benne levő spirálból. Ettől az a gondolatom támad, hogy talán az univerz

2003 nyarának Szentiván-éjén volt egy Nagyálmom. Éjfélkor, fájdalom nélkül, hat fiú gyereknek adtam életet. Majd a hetedik, a bennem élő leánygyermek is megszületett. Igazi Ősanya lettem. Egy gondolat termékenyített meg, hogy ez megtörténhetett velem életközepemen. Eggyé válhattam a világmindenséggel abban a pillanatban. A fiúknak mind más bőrszíne és szemszíne volt. Egyik sem sírt. Nagyon mosolygósak voltak még magzatmázasan is. A hetedik, a leány, lenszőke hajával angyalnak tetszett. És akkor eszembe jutott, hogy kik lehetnek ők, akiket világra hoztam. József Attila gondolatainak gyermekei ők! Akikről leírja, hogy ki hol fog majd a következő életekben megszületni és milyen feladata, társválasztása lesz. Mi lesz szellemének sorsa és milyen halála lesz. Mindegyiküknek minden stációt végig kell járnia, hogy végül a hetedik, a bennük is élő gyermek megszülethessen. Aki így ismerve már a lehetőségeket, az Igaz utat, az Istent választhassa sorsául.  De megteheti, hogy újrakezdi a L