VÉGTELEN = SEMMI - A KULCSLYUKON ÁT - TRIKÓFELIRAT

"A lélek belső tere éppoly végtelen és titokzatos, mint a külső világűr." (Albert Hofmann)

KULCSLYUKON ÁT - HAIKU-POLO-KALLIGRÁFIÁK

A Kulcslyukon át sorozat darabjai úgy születtek, hogy egy baráti társaságban az egyik beszélgetés kapcsán arra következtetésre jutottunk, hogy az ember az öt érzékszervével oly keveset fog fel a világból, mintha egy kulcslyukon át szemlélné azt. Az egyik barátunk még humorosan azt is hozzá tette, hogy a kulcslyukban időnként a kulcs is benne van, …no akkor aztán még kevesebbet látunk ebből a végtelenből.

Egy nap megrajzoltam a kulcslyuk sablonját és rácsavaroztam négy különböző fejű csavarral – melyek a négy elemet (tűz, levegő, föld, víz) szimbolizálják – a képzeletbeli átjáró ajtajára. E kulcslyukat hol feketére, hol fehérre festve rajzoltam, attól függően, hogy az ember, vagy az Isten felől nézünk át rajta. Majd az üzenet-szimbólumkombinációk születtek, melyek egyben a kulcsok egy-egy adott átjáróhoz.

Az egyik rajzon a belső és a külső világ egy egyenlettel teljesen azonossá lett és kiderült, hogy végtelen és a semmi bent és kint is létezik, sőt valójában egy és ugyanaz, s hogy valójában a transzformáció a kulcslyukban jön létre. A kulcs formája pedig a síkból egy térbeli forgatással egy mágneskártyává alakult, sötét és világos, negatív és pozitív pólussal, sőt a kulcslyuk és a benne levő mintázat is már csak dekoráció rajta. 

Rájöttem rajzolás közben arra is, hogy a lábmosás rítusában az eredendő bűneinktől szabadít meg a Mester, s hogy Isten pontja nem megmérhető.

haiku-kalligráfia© 

2010 őszén fejlesztettem ki egyfajta „virtuális kalligráfiát”, egy az OORI Ergoterápiás Osztályának készített „önellátás”- piktogram-sorozattal. Majd ezt az ábrázolási formát vittem tovább gondolataim illusztrálására is. Ehhez némi tömör, írásos magyarázatként, a haiku versformával való egymásra találásunk után létrejött – a rajz és az írás szimbiózisaként –, a haiku-kalligráfia.

Trikófeliratok

Eric Berne Sorskönyv című könyvének az egyik fejezete foglalkozik a Trikófeliratokkal, mint „énközlő” szimbólumokkal.

„Az egyén által nem verbálisan küldött mottó, amely tükrözi viselője attitűdjét, és úgy is működik, mint egy játszmára való felhívás.”

A bőrünk afféle átjáró a kint és bent, a külső és a belső világunk között, ezt bőrfelületet fedjük el ruhákkal. A ruháink színe, a rajtuk levő minták, szimbólumok mit mondanak nekünk és mit azoknak akik, látják rajtunk? Mi szerint választunk ruhát naponta, amikor munkába megyünk, vagy munkainterjúra, vagy ha a barátainkkal egy esti beszélgetésre… Mit üzenünk vele?

2016. június 20.

…. Egy alak, amely két részből áll, de egy háta van…  Ám csak lassan bontakozott ki  előttem a kép… Egy alakot ábrázolt, amely én voltam, ám a kép kínosan betegesnek és csak félig valóságosnak tűnt: zavarosak voltak a vonásai… mint egy szobor, melynek az lehetett volna a címe, hogy Elmúlás, Rothadás, vagy valami hasonló. Az enyémmel összenőtt alak színei és idomai viszont határozottam virultak… És az alakok belsejében mozgott valami; végtelenül lassan, ahogy egy kábult kígyó tekerőzik. Olyasvalami  volt, mint egy végtelenül lassú, lágy, ám folyamatos áramlás vagy olvadás: ráadásul az én képmásom  áramlott, vagy szivárgott át Leo képébe; rádöbbentem, hogy képem egyre inkább átadja magát Leónak, átáramlik belé, táplálja és gyarapítja. Úgy rémlett, idővel az egész szubsztancia átáramlik egyik képből a másikba, és csak az egyik marad meg: Leo. Annak növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem. (H. Hesse)

 

• A haikuról: A japán költészet egyik jellegzetes versformája, mely a 20. század elejétől egyre több nyelv irodalmában megjelent. Három sorból áll, melyek rendre 5, 7 és 5 morásak (a fordításokban szótagosak). Egyebekben formailag kötetlen, a sorvégek – mintegy mellékesen – rímelhetnek, de ez nem előírás. (Az összecsengő sorvégek sokszor csak a fordítók leleményei.) A haikut ugyanakkor nagyon erős zeneiség jellemzi, részben a szimmetrikus forma ritmusa, részben a magán- és mássalhangzók hangulati értéke miatt, melyekre a vers rövidsége miatt a befogadó is nagyobb figyelemmel van. A haiku azonban nemcsak versforma, hanem műfaj is. Haiku formában íródnak a szenrjú-k (tréfás alkalmi versek), vagy a dzsiszei-k (halál előtti búcsúversek) is, ezek azonban nem tartoznak a haiku műfaj alá. (Forrás: Wikipédia)

• A kalligráfiáról: „Van egy kanji, elsők között tanuljuk, ha japánul tanulunk. Ez az írásjegy a jin, nin, hito (dzsin, nin, hito) olvasatokkal rendelkező ember (?). Nézzük meg történetét. Amikor először tanultam leírni ezt a kanjit, a mesterem egy nagyon szép történetet mesélt arról, hogy mit ábrázol maga az írásjegy. Én mindig úgy képzeltem a nyugati fejemmel, hogy az ember írásjegye egy embert ábrázol, ahogy két lábon áll. A mesterem viszont úgy tanította, hogy a két szár két embert ábrázol, ahogy támogatják egymást mindenben, lévén az emberben ez egy értékes tulajdonság: képesek egymás segítésére. Éppen ezért van az, ha leírjuk ezt az írásjegyet, akkor a két szárának egyforma erősnek kell lennie. Érdekes nem? Ezzel a gondolattal egy teljesen más érzés- és gondolatvilágba tekinthetünk be, mint amilyen elképzelés mondjuk az enyém volt. Az ember kanjija így egyben a közösséget, az együtt való munkálkodást is magában hordozhatja.” (Gáncs Nikolasz – japán kalligráfus)