„A halál az Egésznek felőlünk látszó oldala. A másik oldalt így hívják: Feltámadás.” (Romano Guardini) 2004 Nagypéntekén Ákos fiam a barátjával a Bazilikában Bach Máté passióját hallotta. Amikor hazaért, olyan volt a tekintete, mint aki látta magát a Jóistent. Mondta, hogy ezek után velünk szeretné megnézni az akkor bemutatott, Mel Gibson rendezte Passió című filmet. Hallva a film naturális jeleneteiről, megnézni én is csak úgy mertem, ha előtte Nagypénteken magam is végig járom gondolatban ezt a szenvedéstörténetet. Ez a nap jelentős fordulatot hozott a gondolkodásomban. Addig sok vallási és filozófiai irányzattal ismerkedtem meg. A buddhizmus egyszerűsége, letisztultsága is lenyűgözött. Azon a nagypénteki éjszakán rádöbbentem, hogy a valahol félúton hagyott keresztemet fel kell vennem, és vinnem kell most már mindvégig. Így hát elővettem a Bibliát, és sorra vettem a stációkat. Hagytam, hogy hassanak rám a felolvasott egyszerű mondatok. Akkori nagypénteki meditációmban ...
Goschler Tamás Ölelkezők ők A képen én a zuhanás súlytalanságában alászálló köldökzsinórt látok, lassított felvételen. Éppen egy ölelkező pár alakot formáz az éjszakában. A köldökzsinór, melyben benne van az őssejt, az élet csírája. Talán ezt kéne megőriznünk és nem a halálunk utáni hamvakat a temetőben - gondolom. Évek óta majdnem minden rajzomon egy köldökzsinóros magzatot rajzolok, mindenféle változatban. Kicsiben, nagyban, összefüggéseiben. Sok magzatom életének értelmét már megfejtettem és azt hittem, hogy már nem jön több. De egyre csak nő a számuk. Egy régebbi álmomban 6 mosolygós fiú gyereknek adtam életet, valamilyen ősanyaként és rájöttem, hogy a hetedik a saját belső leánygyermekem volt. Majd, hogy a korban előbbre léptem, rájöttem hogy már csak szellemi gyermekeim lehetnek a továbbiakban a rajzaimban és írásaimban megszületve. Most ebben a pillanatban egy violinkulcsot látok kibontakozni a benne levő spirálból. Ettől az a gondolatom támad, hogy talán az uni...
"Szinkronisztikus jelenségek kutatója" - ez volt még úgy nyolc éve a névjegykártyámra írva, mielőtt újságírással kezdtem foglalkozni. Nem mintha nem kutatnám tovább a szinkronisztikus jelenségeket, ám mára már a magam módján rajzolva-írva dokumentálom is őket. Így történt ez a fényáramoltatás meditációban is. Az előző hetekben találtam ezt a fent látható gyönyörű "vegykonyha-kilincset-zárat" a neten, amiről kiderült, hogy Hófehérke és a hét törpe történetből láthatjuk rajta jelenetet. S miközben a fényáramoltatással foglalkoztam rájöttem, hogy Hófehérke a "vegytiszta fehér fény" szimbóluma, amely az esőcseppeken prizmaszerűen megtörve a szivárvány hét színét hozza létre. A hét szín tehát a hét - aranybányász - törpe, hét karakter, a nevük is elárulja kik is ők: Tudor, Vidor, Hapci, Szendi, Szundi, Morgó, Kuka. A protagonisttal és antagonisttal, Hófehérkével és a Gonosz Mostohával, egy gyenge király-apával, egy parancsmegtagadó vadásszal, ...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése