"Aki megmosdott, annak csak a lábát kell megmosni, és egészen tiszta lesz..." Számomra ez a részlet azért fontos, mert felismertem benne azt az apró, de lényeges gondolatot, hogy a lábmosásban az eredendő bűneinktől szabadít meg Jézus... Az eredendő bűneink pedig nem belőlünk fakadnak, hanem az elődeink bűnei. Ebben a lábmosásban lekerülhet rólunk az a teher, amit magunkra vettünk életünk során az ősöktől, vagy ránk lőcsöltek felmenőink. A " családi átokmintától " szabadít meg a Mester... Evangéliumi részlet: Amikor Simon Péterhez ért, az így szólt: "Uram, te akarod megmosni az én lábamat?" Jézus így felelt: "Most még nem érted, mit teszek, de később majd megérted". De Péter tiltakozott: "Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha." Jézus azt felelte: "Ha nem moslak meg, nem lesz semmi közöd hozzám". Erre Péter így szólt: "Uram, akkor ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet i
Az anyag a csapdába ejtett fény. Ezt a művészi megfogalmazást egy természettudományos irodalomban olvastam és íme, Edward Hopper képén a látható fény ibolyától a vörösig terjedő tartományából a zöld-sárga-okker stációi válnak anyagivá. Az ablak, amely a szimbolikában az ajtóval együtt a kapcsolatainkat jelentik, most a küszöb a színlépcsők között. A fényáramlat a szobában már fény-árnyéklépcsőkben folytatódik a fal és padló ornamentikája nyomán. A délutáni Nap melegíti fel az üres szobát, amelyből talán most költöztek ki az eddig benne lakók. Itt állhatott az étkező asztal, amely körül a gyerekek futkostak uzsonna időben és néha lekaptak a gyümölcsös tálról egy-egy barackot, szőlőt, szilvát, vagy almát. Edward Hopper, Sun in an Empty Room (Nap egy sötét szobában) , 1963, olaj, vászon, 62×84 cm + a negatívja Antalffy Yvette, Egy mozit szerető szakács szobája felkelés után 2010. július 21. - Oroszlán hava - a Nap hava + a negatívja A magam képe pedig az any
Nikolaus Brantschen svájci jezsuita szerzetes és zen mester által vezetett 2x20 perces nyitott szemű zen meditáción vettem részt az elmúlt héten a Párbeszéd Házában . A meditáció lényege, hogy gondolatainkat kordábantartantandó, egy dologra koncentráljunk. Nekem az ablaktábla előtt meg-meg lebbenő fátyol-függöny szélének hullámzása adta a fókuszt..., a folyton változó, de biztos fókuszt. Szellő-Fény-Fátyol, mely mögül meg-megpillantható mindennek az eredete, az Egy...?! ...függöny-fátyola lebben-lobog-repdes, ...de honnan a Szellő... ...honnan a Szellő, s a Fény, mely hullámot rajzol délidőn... ...rajzol délidőn redőire, s tágítja ablak határát... ... ablak határát, belép a fakeretbe, s onnan szemembe... ...s onnan szemembe, de előtte mindig ott függöny-fátyola...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése