Megnyilvánulás - meditáció és asszociációs lánc
Egy korábbi verzió a témáról:
A MANDALAMESÉLŐ IGAZGYÖNGYHALÁSZ KORSZAKBÓL
A NAGY INSPIRÁTOR
És egy filmajánlóm a témához: Érkezés egy "körmondatban"
Mi közben e sorokat írom: A minap a 9 hónapos kis unokánk a könyvespolcot vette szemügyre és néhány könyvet ki is választott a polcról, köztük volt Gardpierre Attila: A lélek hallhatatlansága című könyve. Elolvasva a fülszöveget és az első oldalakat, szinte ugyanazok a gondolatok fogalmazódtak meg benne, mint az én szombati meditációmban és az azt követő asszociációs láncomban:
"Szembeötlő tény, hogy a halál pillanatában a test anyaga és energiája változatlan, mégis ugrásszerűen megváltozik testünk viselkedése. A fizika szerint viszont minden testnek csakis anyagi-energetikai tulajdonságai lehetnek. Ebből logikusan következik, hogy az élet motorja nem fizikai, tehát testetlen létező kell legyen. Aztán itt a következő tény: a halál pillanatát a szem hirtelen elüvegesedése jelzi. Nyilvánvaló, hogy a szem anyaga és vérellátottsága nem változik meg egy pillanat alatt. Ami mégis egy pillanat alatt változik meg, az a szem kifejezése, színezete, mintázata. A szem mintázata önmagában valami olyasmi, mint minden mintázat, vagyis formák egysége, egy információ-csomag. Ha a szem elveszti kifejező erejét, kiüresedik, akkor nyilván ez az információ-többlet tűnik el a halál pillanatában! Az információ pedig furcsa egy létező. Tulajdonképpen nem is anyagi, hiszen az az információ, amit most olvasol, kedves Olvasó, éppúgy megjeleníthető e lapokon, mint filmvásznon, tévéképernyőn, CD-játszón vagy élőszóban, és ki tudja még, hányféle alakban. Mindeme megjelenésekben nem az anyagi közvetítő, hanem az átadott információ a lényeg. Lehet, hogy testünk is csak anyagi közvetítő, a lelkünkben foglalt információ-csomag közvetítője? Hohó – akaratunktól függetlenül éppen a lélek testtől független létének gondolatához jutottunk! Itt valami igazán lényeges gondolatra bukkantunk. Ha a lélek információ, olyan információ, mint amit a könyvek, a zeneművek tartalmaznak, vagyis gondolatok, érzések kincsestára – akkor a lélek éppúgy átörökíthető, ahogy a könyv, a zenemű CD-re, videóra átvehető! Lehet, hogy lelkünk testünkbe átörökített információ-köteg, amely testi halálunk pillanatában kioldódik, és visszajut oda, ahonnan jött – beolvad az élő Természetbe? Ha a Világegyetem élettelen, akkor ez nem lehetséges. De ha a Világegyetem élő, ahogy azt e sorok írója könyveiben igyekezett megmutatni – akkor kézenfekvő a gondolat, hogy halálunk pillanatában lelkünk a világlélekbe olvad, vagyis tovább él! És mivel az ősember a világot, a Természetet mindig élőnek gondolta el, ahogy azt a „Természet Anya”, vagy az „Élő Isten” ősrégi eszméi is tanúsítják, akkor kétségkívül az ősembernek azt kellett gondolnia a szeme előtt lezajló folyamatok megfigyelése és logikus gondolkodás alapján, hogy a lélek halhatatlan."
Szabolcsi Bence szerint „a zenével mindig az ismeretlent vagy alig tudottat írjuk körül, mindig a messzeségbe akarunk kilépni önmagunkból. A látható-tapintható világ felett különös, bármikor felidézhető varázslatként terül ki a zene világa. A zene a világtörvény egy titkos részét fedi fel. Az emberi test és lélek összhangját a zene úgy teremti meg, hogy az embert közvetlen összefüggéseiből kiemelve a természeti világ, a vegetáció tagjává avatja. Énekelni és zenélni évezredeken át minden műveltségi fokon és minden körzetben azt jelenti, hogy varázsolni; elbűvölni, ráolvasni – cantare és incatare, chanter és enchanter. A zene révén mindig földöntúli hatalmakkal lépünk összeköttetésbe.” Ezek a zenében elénk lépő, érzékelhető földöntúli hatalmak írásunk (remélhetően maradandó) gondolatmenete szerint az elő-időben, a lélekidőben élő érzések, gondolatok."
Ha már a szemről is szó volt, akkor itt van "Isten szeme" a világűrből, a Hubble fotózta le:
...........................................................................................................................
A fogadó nevét illetően a szájhagyomány három változatot ismer. Mivel a klasszicista stílusú épület timpanonjában óriási szem (Isten szeme) volt látható, Istenszeme vendéglő néven csábította a gyönyörű vidékre a budai polgárokat. A második magyarázat szerint a fogadó felső szintjén lévő teraszról és a felette elterülő réttől kölcsönözte nevét, amit ma is Istenszeme-rétnek hívnak. Innét látni lehetett az egykori Pest és Buda városát is. A harmadik magyarázat szerint a hatalmas kertben található tengerszemre hasonlító tavacskáról, azaz az Istenszeme-tóról (az Isten szeméről) kaphatta nevét.
Haggenmacher Bertha Luisa (Dreher Jenő sörgyáros felesége) nem sokkal később a fővárosra bízta a nyaralót egy feltétellel: területén gyermekintézetet hozzanak létre. Így az épület Budapest székesfőváros birtokába került.
..............................................................................
„...amikor Narcissus meghalt, előjöttek az oreádok, az erdő tündérei, és látták, hogy a forrás édesvizű kis tava sós könnyek kelyhévé változott.
- Miért sírsz? - kérdezték az oreádok.
- Narcissus miatt - felelte a forrás.
- Ó, nem vagyunk meglepve, hogy gyászolod Narcissust - folytatták az oreádok. - Hiszen mi is mindannyian kábultan követtük őt, amerre csak járt az erdőben, de egyedül te csodálhattad meg a szépségét közelről.
- Hogyhogy, Narcissus szép volt?
- Ki tudná ezt nálad jobban? - döbbentek meg az oreádok. - Hiszen a te partodról hajolt a víztükröd fölé nap mint nap!
A forrás egy ideig hallgatott, majd így szólt:
- Narcissust siratom, de hogy szép volt, azt sosem vettem észre. Azért sírok, mert amikor fölém borulva rám vetette pillantását, láttam, hogyan tükröződik szemének mélyén az én szépségem.” (Coelho: Az alkimista)
….
„Nemcsak az ember nézi a képet,
A kép is nézi az embert.”
(Hamvas Béla)
….
Isten a mi szemünkön keresztül tekint végtelen Önmagának arra a részére, ami általunk látható. (Szász Ilma)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése